Tegnap este tartottam Dia és Barbi 18. szülinapjával együtt a búcsúztatómat. Igaz, hogy az elején nem ment mind
en simán, de aztán utána összegyűltünk páran és szerintem mindenki nagyon jól érezte magát ( legalábbis én biztos meg a Dia is). Annyira jó volt, hogy eljöttek a barátaim és elbúcsúztak tőlem, nagyon jól esett! A tegnap esti bulin éreztem először azt, hogy "úristen, nemsokára indulok, 2 hetem sincs már hátra és 1 évig nem fogom látni a barátaimat meg a családomat".
en simán, de aztán utána összegyűltünk páran és szerintem mindenki nagyon jól érezte magát ( legalábbis én biztos meg a Dia is). Annyira jó volt, hogy eljöttek a barátaim és elbúcsúztak tőlem, nagyon jól esett! A tegnap esti bulin éreztem először azt, hogy "úristen, nemsokára indulok, 2 hetem sincs már hátra és 1 évig nem fogom látni a barátaimat meg a családomat". 
De ennek ellenére nagyon várom az utat és nagyon örülök, hogy az Afs-szel mehetek ki. Egyrészt nagyon jó szervezet, másrészt mind a kiválasztáson mind az orientáción nagyon sok barátot szereztem és ez szerintem az Usa-ban sem lesz másképp.
Most ahogy beszélgetek a többiekkel, akik velem együtt nemsokára indulnak, mindenki azt mondja, hogy már kevésbé izgatott, mint mondjuk 2-3 hónappal ezelőtt volt és ez velem sincs másképp. Hát igen, a búcsúzás nem könnyű....
De biztos vagyok benne, hogy mikor már belerázódunk a kinti életbe, haza sem akarunk majd jönni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése